Rendelésre vállalok egyedi szerszám- és kötőfék-készítést is.

Ilyen rendelhető egyedi felszerelés például a kantár + szár. Én egy hackamore-hoz készítettem egy western-jellegű kantárt. Nagyon tetszenek a lószőrből készült szárak és kantárok, de mivel hosszú, jó minőségű lószőrhöz nehéz hozzájutni, és sok munka van vele, ezért én az ehhez legközelebb álló anyagot, a mohair-t használtam. A kantár és a szár két színből, különböző csomózási technikával készült. A későbbiekben még sokféle felszerelést szeretnék készíteni.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Kantárdíszek:

Kicsit időigényesebb dolog a csomózott kantárdísz. Ez egy tépőzárral bármilyen szíjra egyszerűen, szétcsatolás nélkül felerősíthető. Az alapja tulajdonképpen a csomózott karkötő, ezt varrtam egy puha, fekete anyagra. Megvarrása kicsit macerásabb volt, mint amire számítottam, de megérte. Minden kantárt egyedivé lehet vele változtatni, és a kopások is könnyen eltüntethetők. Ezen kívül mosható és nem bántja a ló orrát.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Egyedi kötőfékek:

Mivel elég sokat lovagolok kötőfékkel, gondoltam ideje valami alkalmatosságot készíteni erre a célra. Eddig ugyanis csak a hosszú univerzális kötelemet kötöttem rá (nem túl szépen) a kötőfék karikájára. Tehát mindenképp akartam egy könnyen levehető szárat készíteni, és ha már szár van, kell egy hozzáillő kötőfék is. Azt a típust, amit végül választottam, inkább amolyan western lekötőnek használják, és kinézetre a bosal-hoz hasonlít a megvastagított orr-része miatt. Ám valójában nem az, így nem tudom, hogyan is kéne nevezni.

(A bosal a hackamore egy fajtája, eredetileg az orrot körülfogó része ínból készül, és teljesen merev, ezt kantárral rögzítik a ló fejéhez; és alul, ott, ahová én karikát kötöttem, egy nagy „csomó” van, erre kötik a ’mecate’-t, ami lószőrből készült szár. Ezt lovagláshoz használják, zablás kantárral, vagy csak önmagában.)

Én nem igazán szeretnék semmilyen merev dolgot a lovam fején, ezért kötélből készítettem, de hogy legyen azért tartása, ezért egy vékonyabb zsinórból egy díszítő réteget kötöttem köré, ami arra is jó volt, hogy ez alá rejtsem a kilógó vastagabb kötélvégeket. Egyetlen hátránya, hogy nem állítható, a mérete adott. Viszont mivel csak lovagláskor van rajta, ezért nem tudja kinyújtani, és nálunk remekül bevált.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Hackamore:

Egy másik gyártmányom: egy indián hackamore. A prototípust egy kedves hölgy felkérése készítettem. Ezt egy normál kantárhoz lehet rögzíteni, és az áll alatt kereszteződő kötélvégeket pedig a szárhoz, vagyis önmagában nem működik. Hatásmechanizmusában a Dr. Cook- féle zablanélküli kantárra hasonlít, vagyis a kereszteződő szíjak "körülölelik" a ló orrát és a nyomás nem csak az orrhátat éri.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Zabla nélküli kantárok:

A képen látható kantár tulajdonképpen egy egyszerű csomózott kötőfék két pár karikával kombinálva, melyekbe egy mozdulattal be lehet csatolni a zabla nélküli kantár keresztezett toldalékát a szárral.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Felvezető kötőfékek:

Ezek a díszes felvezető kötőfékek egy profi lovas-fotós hölgy rendelésére készültek. Ez a két szín remélhetőleg az összes lószínhez passzol majd, és a méretük is állítható. Nálunk csak elvétve látni ilyeneket egy-két gyári darabon kívül, pedig külföldön sokan készíttetnek az arab lovuknak egyedi show kötőféket, hiszen egy tenyész-szemlén, bemutatón a legszebb lovon is sokat dob egy-egy elegánsabb darab. Ezekhez is egy külföldi weboldalról szereztem ötleteket. Itt az anyagbeszerzés adott több munkát, mint a megvarrás, de azt hiszem, megérte.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Díszítések:

Ezeket csak azért teszem fel külön, hogy ilyen, és ehhez hasonló díszítéseket lehet kérni akár orr-, akár homlokszíjra. Egy- vagy többszínű fonással, csomózással, és különféle díszcsomókkal jól lehet variálni a kötőfékeket/kantárokat.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Pálca:

Ez voltaképpen egy pecabot vége, amit körülfontam fekete zsinórral, az egyik végére kumihimo technikával készült egy fogantyú, a másikra pedig egy kis bőr csapó.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Fonott kantárok:

A fonott dolgok igen mutatósak, viszont eléggé időigényesek. Ez a példány krokodilhát-fonással készült, dísze pedig egy jószerencse csomó. Használható akár hackamore-ral, akár zablával kombinálva. (Csat is van rajta, csak a képen ez még nem szerepel)

Egyébként ez egy alaptípus: ettől még lehet sallangosabb, színesebb; kaphat még orrszíjat, állszíjat, hozzáillő szárat, szügyelőt; lehet mexikói, spanyol vagy western jellegű, a lehetőségek határtalanok.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Vezetőszárak:

Ez nem nagy szám, egyszerű négyes-fonással készült. Igazából egy színben hozzáillő kötőfékkel együtt mutat igazán csinosan. Egyébként kutyapórázként is remekül bevált.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Futószárak:

Ebben az egyetlen újdonság az, hogy a ló felöli végén van egy szakasz, ami gumikötélből készül, ez kapcsolódik a pamut hevederhez. Nem saját találmány, de szerintem praktikus. Épp csak annyit nyúlik, hogy megvédi az ember kezét a hirtelen rántástól (és a ló száját is a fakezű futószárazótól).

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Montana cowboy halter:

Csomózott kötőfék formájú, de csomók nélkül. Úgy készül, hogy az ember a két színű zsinórból maga fonja formára a kötelet. Egy helyes kis gombbal zárul, és mivel 3 gomblyukat készítettem rá, ezért állítható méretű. Igazából ez amolyan vasárnapi darab, mert olyan sok munkába került, hogy ha egy hét alatt beledöngöli a ló a sárba, akkor kitépem a hajamat. De lovagláshoz, ki-be vezetéshez tökéletes.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Bosal:

Régóta szerettem volna bosalt készíteni. Az eredeti vaquero hagyományok szerint ínból készül, amihez sem hozzájutni, sem megfonni nem egyszerű, főleg az alsó „heel” csomót (sajnos nem tudom, magyarul mi a neve), szóval ez mint alapanyag kiesett. Némi töprengés után a mag, amit zsinórral körülfontam, egy vastag kábel lett, ez ideálisnak látszott, mert elég merev, de még alakítható. Ennek a végeit egy fagolyóba fúrt lyukban rendeztem el, és ezután kapott egy csinos külsőt nyolcas fonással, a kantártartó gombokat, végül pedig elkészült maga a kantár. A bosalhoz tartozó kantárt „hanger”-nek nevezik (=akasztó), ami utal rá, hogy ez nem igazi kantár, nincs rajta torokszíj, néha homlokszíj sem, ez egy egyszerűsített verzió.
A bosal is a zabla nélküli kantárok közé tartozik - egyfajta hackamore -, de talán az össze típus közül ez a legkifinomultabb. Ezek között is vannak könnyebb-nehezebb, vastagabb-vékonyabb darabok a ló képzettségének megfelelően.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!

Cordeo avagy nyakszíj:

Nyakszíjként bármi megteszi az egyszerű bálamadzagtól a mintás, fonott bőrig. Az enyémet zsinórból fontam. A karika a bojttal csak a díszítést szolgálja, de lehetne tenni rá ún. ritmus-gyöngyöket is, ami a lovaglás tanuláskor jól jöhet. A cordeo tetején egy kis fül van, ami a közepét jelöli, és ezzel lehet állítani a karika méretét. Emiatt igazából egykezes használatra alkalmas.

Nagyításhoz klikkeljen a képre!